Michael Jackson Bad című albumának történetéhez számos technikai újítás is kapcsolódott. Ezek egyike egy különleges hangrögzítési eljárás volt, amelyet Hugo Zuccarelli argentin feltaláló fejlesztett ki. A Holophonics nevű rendszer azt ígérte, hogy a hallgató számára háromdimenziós, térben elhelyezkedő hangokat képes létrehozni.
A technológia bekerült Michael Jackson Bad című albumának produkciójába is. Néhány évvel később azonban Zuccarelli beperelte Jacksont és a lemezkiadóját, mert állítása szerint a technológia használatáért nem kapta meg a neki járó díjazást, és a későbbi lemezpéldányokból eltávolították a Holophonics által létrehozott hanghatásokat.
A jogvita több mint két évig tartott. Végül 1993 márciusában a bíróság elutasította Zuccarelli keresetét.
A történet azonban nemcsak egy kevéssé ismert Michael Jackson-per miatt érdekes. A per végén olyan jelenet játszódott le a Los Angeles-i bíróságon, amelyre még a későbbi újságcikkek is külön kitértek: közvetlenül a kereset elutasítása után Zuccarelli megtámadta Michael Jackson és Sony Music két ügyvédjét.
Hugo Zuccarelli egy argentin feltaláló volt, aki a nyolcvanas években egy különleges hangrögzítési és -reprodukciós technológián dolgozott.
Az általa Holophonicsnak nevezett rendszer lényege az volt, hogy a hangot úgy rögzítse és reprodukálja, hogy a hallgató számára a hangforrások térben is érzékelhetőnek tűnjenek.
A Los Angeles Times 1986-ban, tehát még a Michael Jacksonnal kapcsolatos jogvita előtt, részletesen bemutatta Zuccarelli találmányát. A lap szerint a technológia dinamikus és térbeli kódolást alkalmazott, és azt az érzetet keltette, mintha a hallgató egy „hanghologram” közepén ülne.
A lap által bemutatott demonstrációkon például egy olló hangja úgy tűnt, mintha a hallgató füle mellett mozogna, egy összegyűrt újság hangja pedig térben körülötte helyezkedett el.
Zuccarelli akkor még nagy jövőt jósolt találmányának. Úgy vélte, hogy a Holophonics a zeneiparban, a film- és televíziós hangtechnikában, sőt más területeken is alkalmazható lehet.
A Holophonics végül eljutott Michael Jackson produkciós csapatához is.
1987-ben Jackson elkészítette Bad című albumát. A korabeli UPI-beszámoló szerint Zuccarelli keresetének alapja az volt, hogy Jackson és az Epic Records megállapodott a Holophonics használatáról bizonyos felvételeknél.
A kereset szerint a technológiát két Bad-dalon, a „Smooth Criminal” és az „I Just Can't Stop Loving You” című számokon, valamint az utóbbi kislemezén alkalmazták.
Ez azért fontos, mert a későbbi internetes beszámolók egy része úgy állítja be az ügyet, mintha Zuccarelli egyszerűen azt állította volna, hogy Jackson „ellopta” a technológiáját. A korabeli hírügynökségi beszámoló alapján azonban ennél konkrétabb volt a vita: Zuccarelli szerint megállapodás született a technológia használatáról, és az ebből következő szerződéses kötelezettségeket nem teljesítették megfelelően.
Zuccarelli 1991-ben benyújtott keresete szerint a Holophonics által kezelt hanghatásokat a Bad első kiadásaiban felhasználták, később azonban eltávolították őket.
A Los Angeles Times 1991. április 23-i beszámolója szerint a kereset azt állította, hogy a Holophonics hanghatásait tartalmazó tesztfelvételek bekerültek a Bad első kiadásába, majd később – Zuccarelli szerint egy korábbi szóbeli megállapodással ellentétesen – eltávolították ezeket.
A vita másik eleme a licencdíj volt.
Zuccarelli szerint a Holophonics használatáért fizetniük kellett volna neki, azonban állítása szerint ezt a díjat nem kapta meg.
A Los Angeles Times ezt 1991-ben úgy foglalta össze, hogy a Holophonics továbbra is szerepelt a Bad lemez kísérőinformációiban, miközben Zuccarelli állítása szerint Michael Jackson nem fizette ki a technológia használatáért követelt licencdíjat.
A későbbi, májusi Associated Press-beszámoló ennél konkrétabb számot is közölt: Zuccarelli azt állította, hogy a Holophonics rendszert az album első körülbelül kétmillió példányán alkalmazták, majd a későbbi példányokon már nem, miközben az album borítóján továbbra is szerepelt a technológiára vonatkozó kredit.
Zuccarelli 1991. április 22-én nyújtotta be keresetét a Los Angeles-i Superior Courton.
Az első UPI-beszámoló szerint 5 millió dollár kártérítést követelt, és az ügyet szerződésszegési perként írta le.
A következő nap a Los Angeles Times már 10 millió dolláros, „fraud” és „breach of contract” – vagyis csalásra és szerződésszegésre alapított – keresetről számolt be.
A későbbi Associated Press-beszámoló pedig már akár 22 millió dolláros követelésről írt.
Az eltérő összegek miatt nem lenne helyes egyetlen konkrét összeget úgy feltüntetni, mintha azt minden forrás azonosan közölte volna. Ami biztos: Zuccarelli jelentős, több millió dolláros pénzügyi követelést támasztott.
Az ügy nem kizárólag Michael Jackson és Zuccarelli konfliktusa volt.
A korabeli sajtó szerint a kereset több, a Bad albumhoz kapcsolódó szereplőt is érintett. A Los Angeles Times Michael Jackson mellett Quincy Jones, CBS és Epic Records érintettségéről számolt be.
Az Associated Press későbbi összefoglalója ennél hosszabb névsort közölt: az ügyben Michael Jackson, MJJ Productions, Quincy Jones Productions, CBS, Epic Records, Christopher Currell és Bruce Swedien neve is szerepelt.
A különböző korabeli cikkek nem mindig ugyanazt a teljes alperesi listát közölték, ezért a biztos megfogalmazás az, hogy Jackson mellett több, a lemez készítésében és kiadásában érintett személy és vállalat is szerepelt a jogvitában.
A kereset nyilvánosságra kerülésekor Jackson szóvivője, Lee Solters azt mondta, hogy még nem látta a keresetet, ezért nem kívánta kommentálni az ügyet.
Ez fontos részlet, mert a későbbi rajongói beszámolók gyakran sokkal határozottabb Jackson-álláspontot tulajdonítanak a védelemnek, mint amennyit a korabeli sajtó dokumentál.
A korabeli forrásokból azonban biztosan tudható, hogy Jackson és Sony jogi csapata vitatta Zuccarelli követeléseinek relevanciáját, és később a bíróság előtt is fellépett a keresettel szemben.
Az ügy 1993-ra még mindig nem zárult le.
Ekkor már Michael Jackson új, rendkívül értékes Sony-szerződése is előkerült a jogvitában.
Zuccarelli oldalának ügyvédei hozzá akartak férni Jackson lemezszerződéséhez. A dokumentumtól azt remélték, hogy bizonyítékot szolgáltathat az ügyben.
1993 februárjában azonban David Yaffe, a Los Angeles-i Superior Court bírája úgy döntött, hogy a szerződés nagyrészt nem releváns Zuccarelli keresetéhez, ezért nem kellett nyilvánosságra hozni.
A Deseret News korabeli tudósítása szerint Jackson és Sony ügyvédei azzal érveltek, hogy a szerződés kiadása nemcsak az adott ügy szempontjából lenne indokolatlan, hanem az egész zeneiparra nézve problémákat okozhatna. A bíró végül nem látta kellően relevánsnak a dokumentumot.
Ez jól mutatja, hogy a per ekkor már nem pusztán arról szólt, hogy „használták-e a Holophonicsot”. A bíróság előtt az is kérdés volt, hogy milyen bizonyítékok kapcsolódnak ténylegesen a Zuccarelli által előadott szerződéses követelésekhez.
A jogvita végül 1993 márciusában ért véget.
1993. március 12-én David Yaffe bíró elutasította Hugo Zuccarelli keresetét.
Ezt a Los Angeles Times március 14-én megjelent, Associated Press-anyagon alapuló beszámolója egyértelműen rögzíti. A cikk szerint a bíró elutasította a feltaláló keresetét Michael Jackson ellen. A beszámoló azt is megjegyezte, hogy Zuccarelli két évvel korábban azért perelte Jacksont és a Sony Musicot, mert állítása szerint Jackson a Bad albumon használta a háromdimenziós hangrendszert anélkül, hogy royaltyt fizetett volna érte.
Ez a pont különösen fontos a különböző Michael Jackson-perlistákhoz képest.
Az interneten több helyen 1993. március 26. szerepel az ügy befejezési dátumaként. A korabeli Los Angeles Times/AP-forrás azonban azt dokumentálja, hogy a bíró március 12-én elutasította a keresetet. Egy 1994-es Los Angeles Times-összefoglaló visszamenőleg szintén úgy ír az ügyről, hogy az előző márciusban ért véget, amikor Yaffe bíró summary judgmentet adott Jackson és CBS/Sony javára.
Ez alapján a történet biztosan dokumentálható része az, hogy 1993 márciusában a bíróság Jackson és a Sony javára zárta le az ügyet.
A történet itt azonban egészen szokatlan fordulatot vett.
Közvetlenül a kereset elutasítása után Zuccarelli megtámadta Michael Jackson egyik ügyvédjét, Lawrence Isért.
Az Associated Press beszámolója szerint Zuccarelli felugrott, és arcon ütötte Isert. Ezután egy másik ügyvédet, Tim Algert, a Sony Music jogászát is megütötte.
A jelenlévők szerint az első ütés olyan erős volt, hogy Iser a földre került.
Zuccarellit ezt követően a teremben feltartóztatták, majd letartóztatták testi sértés gyanújával.
Zuccarelli ügyvédje, Duane Folke a történtek miatt sajnálatát fejezte ki és bocsánatot kért.
Fontos azonban, hogy ezt a jelenetet ne keverjük össze magával a per jogi eredményével: Zuccarelli keresetének elutasítása és az ezt követő tettlegesség két külön esemény volt.
Egy évvel később, 1994-ben a Los Angeles Times ismét foglalkozott az üggyel.
A lap „Legal File” rovatában arról számolt be, hogy Zuccarelli korábbi ügyvédei – Duane Folke és Herbert Hafif – később maguk is pert indítottak korábbi ügyfelük, Zuccarelli ellen.
A két ügyvéd azt állította, hogy Zuccarelli megállapodott az ügy rendezésében, majd visszalépett, mert többet akart. A lap ugyanebben az összefoglalóban azt írta, hogy az eredeti ügy az előző márciusban zárult le, amikor Yaffe bíró Jackson és CBS/Sony javára hozott summary judgmentet.
Ez az utólagos beszámoló azért értékes, mert megerősíti a korábbi korabeli tudósítás lényegét: Zuccarelli eredeti keresete nem neki kedvező ítélettel zárult, hanem a bíróság Jackson és a Sony javára döntött.
A Hugo Zuccarelli kontra Michael Jackson ügyet könnyű félreérteni.
Nem klasszikus szerzői jogi per volt.
Nem arról szólt, hogy Michael Jackson egy másik zenész dalát lemásolta volna, és nem is egy olyan ügy volt, amelyben egy dal dallamának vagy szövegének jogtulajdonosa követelt volna jogdíjat.
A rendelkezésre álló korabeli források alapján a jogvita középpontjában a Holophonics technológia használata, az ehhez kapcsolódó megállapodás, a licencdíj, valamint a technológia későbbi eltávolítása és feltüntetése állt. Az UPI kifejezetten szerződésszegési perként írta le az ügyet, a Los Angeles Times pedig szerződésszegésre és csalásra alapított keresetről számolt be.
Ezért a legpontosabb kategorizálás:
Hugo Zuccarelli kontra Michael Jackson – szerződéses és technológiai licencvita a Holophonics használatáról.
Az ügy történetének rekonstruálásakor fontos különválasztani a bírósági eljárásban dokumentált tényeket azoktól a történetektől, amelyeket később maga Zuccarelli vagy rajongói források meséltek.
Nem áll rendelkezésre elegendő, nyilvánosan hozzáférhető elsődleges dokumentum ahhoz, hogy biztosan kijelentsük például, pontosan milyen szerződés született Jackson és Zuccarelli között, milyen konkrét jogdíjképletben állapodtak meg, vagy pontosan mely hangokat és milyen technikai eljárással módosították az album különböző kiadásain.
A korabeli sajtó ezekről Zuccarelli keresetére és ügyvédjeinek állításaira támaszkodva számolt be. Ezért ezeket az állításokat Zuccarelli állításaiként, nem pedig jogerősen megállapított tényekként kell kezelni.
Hugo Zuccarelli története azért került be Michael Jackson jogi ügyei közé, mert egy különleges hangtechnológiát fejlesztett ki, amelyet Jackson Bad albumának produkciójában is alkalmaztak.
Zuccarelli szerint a technológia használatáról megállapodás született, ám a későbbi albumkiadásokból eltávolították a Holophonics hanghatásait, miközben a technológiára vonatkozó kredit megmaradt, és ő nem kapta meg az általa követelt licencdíjat. Emiatt 1991-ben több millió dolláros keresetet indított Jackson és más érintettek ellen.
A bírósági eljárás több mint két évig tartott. 1993 márciusában David Yaffe bíró elutasította a keresetet, és ezzel Zuccarelli nem ért el kedvező ítéletet a Holophonics használatával kapcsolatos követeléseiben.
Az ügy utolsó, szinte filmszerű jelenete pedig közvetlenül a bírósági döntés után következett: Zuccarelli megtámadta Jackson és Sony két ügyvédjét, majd letartóztatták.
A Hugo Zuccarelli-ügy így nem Michael Jackson egyik legismertebb jogi konfliktusa lett, mégis érdekes betekintést ad abba, hogyan találkozott a nyolcvanas évek végének csúcstechnológiája, a zeneipar és egy világsztár produkciós gépezete – és hogyan válhatott egy innovatív hangrögzítési rendszerből több évig tartó bírósági vita.
Amikor Michael Jackson 1982-ben felvette a Wanna Be...
Praesentium eum architecto. Qui cumque quo autem enim et neque sed. Repudiandae dolorem dolor aliquam itaque placeat quia sunt odit ut. Perferendis libero optio reiciendis facilis ut minima. Quia voluptas molestiae. Vero voluptates et sunt qui animi dignissimos dolorem et quis.
Get new travel routes and guides
