Michael: Minden interjúra, amelyet valaha adtam, kényszerítettek. Ti, rajongók azonban mindig olyan kedvesek voltatok hozzám, és kizárólag ezért egyeztem bele, hogy ezt az interjút is elkészítsük.
Kérdés: Mi az, ami igazán fel tud dühíteni?
Michael: Hiszek a tökéletességben, és mindenben, amit csinálok, arra törekszem, hogy elérjem. Úgy tűnik, soha nem sikerül teljesen megvalósítanunk, de hiszek a tökéletes kivitelezésben. Ha pedig nem érjük el legalább a 99,9 százalékot, nagyon feldúlt leszek. Ez az, ami igazán felbosszant.
Kérdés: Tervezel még videoklipeket készíteni a HIStory album dalaiból?
Michael: A HIStory-ról még rengeteg minden fog megjelenni. Hamarosan érkezik a Ghosts című rövidfilm, ami egy igazán nagy produkció lesz, aztán a Stranger in Moscow, és ez így megy majd tovább, újra és újra. Jelenleg 28 millió eladott albumnál tartunk, függetlenül attól, hogy a sajtó folyamatosan hazugságokat terjeszt erről. Szörnyűek! Ne olvassátok a bulvárlapokat – ezt most nektek, rajongóknak mondom. Ne olvassatok olyan történeteket, amelyek nem igazak! Azért írják ezeket, hogy félrevezessenek benneteket, ti pedig ezzel őket gazdagítjátok. Nem igaz, ne olvassátok el! Szemét, értéktelen dolog, olyan, mint a gyorséttermi kaja. Annak higgyetek, amit én mondok nektek!
Kérdés: Miért viselsz selyemmaszkot a legutóbbi nyilvános megjelenéseiden?
Michael: Mert az idő múlásával rosszabbodott a bőrbetegségem. Utálom ezt kimondani, de vitiligóm van, és teljes mértékben allergiás vagyok a napfényre. Tulajdonképpen még a szabadban sem lenne szabad tartózkodnom. Még árnyékban is károsíthatják a bőrömet a napsugarak.
Kérdés: Van olyan dalod, amelyet utólag megbántál, hogy megjelentettél?
Michael: Nem jut eszembe ilyen. Néhány korai Motown-dal esetében emlékszem, hogy összekaptam a dalszerzőkkel, mert én másképp szerettem volna elénekelni őket, mint ahogyan ők elképzelték. Ilyenkor felhívtam Berry Gordyt, a lemezcég elnökét és tulajdonosát. Ő pedig azt mondta: „Hagyjátok, hogy Michael úgy csinálja, ahogyan szeretné. Biztos vagyok benne, hogy neki van igaza.”
Kérdés: A Motown előadói között inkább versengés vagy baráti légkör uralkodott?
Michael: Nagyon baráti volt a kapcsolatunk. Marvin Gaye legalább hetente kétszer eljött hozzánk kosárlabdázni a testvéreimmel. Stevie Wonder is gyakran meglátogatott bennünket, összejövetelekre és partikra jött. Én pedig átjártam a Supremes tagjainak otthonába, Diana Ross pedig meghívta a lányokat hozzánk. Valóban olyanok voltunk, mint egy nagy, boldog család. Volt egy baseballcsapatunk is, és egymás ellen játszottunk. Én még nagyon kicsi voltam, de azért engem is hagytak ütni. Tényleg boldog család voltunk, és nagyon hiányzik mindenki – még a Temptations tagjai is, akik állandóan átjártak hozzánk.
Kérdés: Újra felveszitek a tavaly lemondott HBO-különkiadást? Ha igen, mikor?
Michael: Igen, azt tervezzük, hogy Dél-Afrikában készítjük el.
Kérdés: Előfordult valaha, hogy féltél színpadra lépni?
Michael: Nem. Nem emlékszem, hogy valaha is féltem volna színpadra lépni. Sokkal otthonosabban érzem magam a színpadon, mint most, ebben az interjúban!
Kérdés: Tervezel koncerteket adni itt, az Egyesült Államokban?
Michael: Szeretnék. A jövő évre tervezünk ilyeneket.
Kérdés: Gondoltál arra, hogy valamikor ismét együtt dolgozz Quincy Jonesszal?
Michael: Nagyon szívesen dolgoznék újra Quincyvel. Az ajtó mindig nyitva áll előttünk. Nagyon jó a kapcsolatunk egymással. Én azonban szeretek új kihívásokat keresni, különböző dolgokat kipróbálni és kísérletezni. Quincy nagyon szeretetre méltó ember, és igazán nagyon szeretem őt.
Kérdés: Ha egy teljes napra teljesen névtelenné válhatnál, hová mennél, és mit csinálnál?
Michael: Valószínűleg Neverlandbe mennék, vagy valahová egy eldugott szigetre. Mit csinálnék? Talán zenét írnék, komponálnék valamit, vagy megalkotnék egy színpadi darabot – valami kreatív dolgot. Én soha nem hagyom abba a munkát.
Kérdés: Az igazi Billie Jean tud a róla elnevezett dalról? És ha igen, hogyan reagált rá?
Michael: Van egy Billie Jean nevű lány, de a dal nem róla szól. Billie Jean tulajdonképpen egy névtelen alak. Sok olyan lányt jelképez, akiket a hatvanas években groupie-knak neveztek. Ők a színfalak mögötti bejáratoknál várakoztak, és bármelyik zenekar érkezett a városba, megpróbáltak kapcsolatba kerülni a tagjaival. Azt hiszem, a dalt a testvéreimmel közös gyerekkori tapasztalataim ihlették. Rengeteg Billie Jean volt akkoriban. Minden lány azt állította, hogy az ő gyermeke valamelyik testvéremtől származik.
Kérdés: Mely dalaid önéletrajzi ihletésűek?
Michael: A Stranger in Moscow, a Heal the World, a We Are the World és az I'll Be There. Az ilyen típusú dalok.
Kérdés: Mi ihlette a Stranger in Moscow című dalt?
Michael: Moszkvában írtam. A dalszöveg teljes egészében önéletrajzi ihletésű. Amikor olyan sorokat hallotok benne, mint például: „Itt, a hírnevemben magamra hagyva… az elmémben dúló armageddon” – akkoriban, az utolsó turnénk moszkvai állomásán valóban pontosan így éreztem magam. A dal szinte magától született meg. Egyszerűen az ölembe hullott, mert pontosan ez zajlott bennem abban az időben. Egyedül voltam a szállodai szobámban, odakint esett az eső, és egyszer csak elkezdtem írni.



