Big Al (Nagy Al) Scanlan 1990-től 2005-ig dolgozott Neverlanden, mint karbantartási igazgató. Az ő feladata volt, hogy gondoskodjon a birtokról és számos nevezetességéről, beleértve a színházat, a hullámvasutakat és a vonatokat. Michaelnek közeli barátja is lett.
Ebben az interjúban Big Al megválaszolja csapatunk és önkénteseink néhány kérdését, ritka bepillantást adva Neverlanden töltött idejéről, és Michaellel való kapcsolatáról.
Valmai: Big Al, hogyan kaptál állást Neverlanden?
Big Al: A középiskola után a vidámparki üzletben helyezkedtem el. Többnyire a biztonsági és karbantartási üzletágban voltam érintett. Amikor Mr. Jackson megvásárolta a farmot, éppen a Kockázatkezelő Tanácsadó Társaságnál dolgoztam, ami vidámparkokra specializálta magát. Ezt a társaságot MJ képviselőinek egy vidámparki bróker ajánlotta be a felszerelés gondozásával kapcsolatban. Évente két vagy három alkalommal látogattam meg Neverlandet, biztonsági ellenőrzés miatt, és hogy karbantartási problémákkal foglalkozzak.
Az első két Neveranden töltött év alatt remek munkakapcsolatot építettem ki a farm menedzserével, és jó barátok is lettünk. Az egyik értekezleten arról beszéltem neki, hogy belefáradtam az állandó utazásba (300 napot utaztam egy évben), és hogy azon gondolkodom, hogy egy vidámparkban keresek állást. Említettem neki két parkot is, ami érdekelt. A válasza lesokkolt. Azt mondta: "Mit szólnál ahhoz, ha itt dolgoznál?"
Ezen a ponton még fogalmam sem volt, hogy mi minden történik Neverlanden, a karitatív munkáról se. Azt gondoltam, a hely csak azért van, hogy Mr. Jackson jól érezze magát. Nem voltam Michael Jackson rajongó, de azért zeneileg tartottam ott, hogy tudjam, hogy ő egy hihetetlenül tehetséges előadó. Láttam már annyit Neverlandből, hogy tudtam, komoly kategóriás hely, de valójában azt gondoltam, hogy ott dolgozni.... nos... unalmas lehet. Eldöntöttem, hogy hallanom kell, hogy MJ embereinek mi a véleménye az én esetleges alkalmazásomról Neverlanden. Ez részemről nagyon bölcs döntésnek bizonyult.
Valmai: Milyen volt egy tipikus nap, amikor Michael is otthon volt?
Big Al: Amikor Mr. Jackson otthon volt, vagy vendégeink voltak, reggel 5 órakor nyomtam ki az ébresztőt. 7 órakor blokkoltam be, és indultam a gőzmozdonyhoz. A farmon csak ketten voltunk, akik be tudták gyújtani és kezelni a gőzmozdonyt. Egyikünknek korán be kellett érnie, hogy begyújtson, a másikunk pedig du. 2 óra körül jött és maradt aztán zárásig. Amikor a gőzmozdony tele volt gőzzel, kitakarítottam, és a nap további részéhez felvettem az egyenruhámat. Normális körülmények között oda-vissza pörögtem a vonatok között, végigvezettem őket a völgy egyik végétől a másikig, időről-időre meghúzva a sípot. Mr. Jackson élvezte a vonat mozgását, és a síp hangja hozzáadott Neverland varázsához.
Valmai: Tudjuk, hogy Michael szeretett megtréfálni másokat. Megtréfált téged is valamivel? Mik voltak a legviccesebb csínytevései?
Big Al: Még csak néhány hete dolgoztam Neveranden. Nagyon meleg nap volt. Az egyenruhámban voltam (és magamban azt gondoltam, kicsit túl meleg van az ilyen öltözethez), közel a vidámpark elejéhez, és éppen jeget daráltam a jégkása készítő géphez, háttal álltam annak az útnak, ami a park előtt megy el. A szemem sarkából láttam egy golfautót, tele emberekkel; a kocsi pont a hátam mögött állt meg. Én csak daráltam a jeget, és azt hallottam: "Meleg napunk van, nemigaz?", lassan megfordultam, egyetértettem, és visszafordultam a jégdaráláshoz. Aztán.... BAMM!, egy vizeslufi talált el pont a hátam közepén. Ahogy a golfkocsi elhajtott, hallom ahogy Mr. Jackson azt mondja: "Nem én voltam!" Rájöttem, hogy már nincs olyan melegem, és az a gondolat futott át a fejemen, hogy "Soha nem volt még olyan főnököm, aki megdobott volna vizeslufival, azt hiszem, mókás dolog lesz itt dolgozni." Ez az eset azért is kiemelkedő számomra, mert még csak néhány hete voltam Neveranden, és előtte semmilyen kapcsolatom nem volt Mr. Jacksonnal, csak annyi, hogy elvittem néhányszor a vasúton.
Valmai: A szórakoztatóiparban végzett munkája mellett mit szeretett legjobban csinálni a szabadidejében?
Big Al: Ezt csak Neverland vonatkozásában tudom megmondani. Azt hiszem, Neverlanddel kapcsolatban mindent élvezett, a körhintázást, a mozizást, azt állatkertbe menést, és kétségkívül a vizeslufi csatákat!
Neverland esélyt adott a lelazulásra Mr. Jacksonnak és a vendégeinek egyaránt, egy lehetőséget arra, hogy kilépjenek az élet adta mindennapi stresszhelyzetekből. Ha vendégek voltak Neverlanden, mindent tudni akart a napjukról még akkor is, amikor turnézni volt vagy a stúdióban ült. Számára nagyon fontos volt, hogy a vendégek rendkívül jól érezzék magukat.
Valmai: Kapcsolatba kerültél valaha Michael híres barátaival, mint Elizabeth Taylor vagy Lisa Marie?
Big Al: A Neverlanden töltött évek alatt mindegyikükkel találkoztam. Közülük a legkiemelkedőbb Gregory Peck volt. A családtagjaival volt a parkban. Egy nagy tölgyfa alatt ültünk ő meg én, és néztük, ahogy a családtagjai vidámparkoztak. Mr. Peck megkérdezte, hogy kerültem Neverlandre, és a következő nagyjából fél órában elmondtam neki életem történetét. Amikor felállt és elindult, megköszönte, és azt mondta, elragadó személy vagyok. Ezt olyan őszintén mondta, amit soha nem fogok elfelejteni. Azt mondtam magamnak: "itt ez a pasi, aki abszolút egy ikon... egy legenda... és ő van lenyűgözve az én mutatványos életemtől... húha!"
Valmai: Tudnál arról a hatásról beszélni, ami azokat a gyerekeket érte, akik ellátogattak Neverlandre? Láttál csodákat, ha voltak egyáltalán?
Big Al: Nehéz elmagyarázni, milyen óriási hatással volt a nagyvárosi gyerekekre, vagy a nagyon súlyos betegséggel küzdőkre egy Neverlanden töltött nap. Ezt igazából tőlük kellene hallanod, de tudom, hogy kaptunk leveleket orvosoktól, nővérektől, tábori gyerekfelügyelőktől, és családtagoktól, amik engem kimondottan megríkattak. Néhányan a gyerekek közül olyan nagyon betegek voltak; úgy gondolom már az csoda volt, ha csak egyetlen napra elfelejtették a betegségüket. És a nagyvárosi gyerekekkel kapcsolatban, akik közül néhányan sosem hagyták el még a környéküket sem, az volt a csoda, hogy látták hogy van remény.
Valmai: Michael boldog embernek tűnt Neverlanden?
Big Al: Rendkívüli!
Valmai: Mi volt Michael legboldogabb pillanata?
Big Al: Erre nem tudok válaszolni. Hiszem, hogy látni a beteg gyerekeket és a nagyvárosi srácokat, ahogy jól érzik magukat Neverlanden, nagyon boldoggá tette őt.
Valmai: Mikor visszanézel a Michaellel Neverlanden eltöltött időre, mi az a dolog, amit soha nem fogsz elfelejteni? Mi az az emlék, ami leginkább kiemelkedő?
Big Al: Ez egy nehéz kérdés; annyi hihetetlenül boldog pillanat volt. Azt hiszem, ha ki kell emelnem egyet, akkor az az lesz, amikor a leginkább sikerült Mr. Jacksont megnevettetnem. (Széljegyzet: megnevettetnem több alkalommal sikerült.) Itt meg kell állnom, hogy megkérdezzem, emlékszel-e a Speed Demon videójára? Arra a nyitójelenetre, amikor Michael belefut a kövér ikrekbe a robogón? Ha nem, ne olvass tovább, menj és nézd meg! Oké, visszajöttél?
Épp a vidámpark területén vagyok, amikor kapok egy hívást a rádión, hogy "Mr. Jackson szeretne kérni két robogót a parkba néhány percen belül." Fogtam Dant, beugrottunk a golfautóba, és elmentünk a csűrbe, ahol a robogók voltak. Namost Dan 165 centi és 60 kiló. És ott voltam én, 180 centi és 140 kiló. Mostanra rájöhettél, hogy hova fut ki ez a történet.
Dan és én elmentünk a parkba a robogókkal, és amikor úgy 600 méterre voltunk tőle, észrevettem, hogy bámul rám és nevet. 15 centire álltam meg a lábától, és aztán csak kibuktak belőlem a szavak: "Hé Miszter, akar autogramot adni a pocakomra?" Úgy elkezdett nevetni, hogy azt gondoltam, a végén sírni fog.
Valmai: Hogyan érzel azzal kapcsolatban, hogy Neverlandet emlékparkként nyissák újra, hasonlóan Gracelandhez és mit gondolsz, Michael akarta volna ezt?
Big Al: Feltétlenül! Tudom, hogy volt szó erről a lehetőségről, mondtak jót is és rosszat is. Néhány beszámolóban azt írták, Mr. Jackson utálta Neverlandet és soha nem lett élt volna újra ott. Tekintettel a kerületi ügyésznek és "annak a családnak" a tetteire, ezeket a beszámolókat nem vonom kétségbe. Végülis azt hiszem, hogy Mr. Jackson újranyitotta volna Neverlandet. Hogy miért hiszem ezt?
Azalatt a 15 év alatt, a piknikasztalnál ülve a hatalmas tölgyfa alatt, számos hosszú beszélgetésem volt Mr. Jacksonnal Neverlandről. Ha belenéztél a szemébe és hallottad a hangját, kétségtelenné vált, hogy az a karitatív munka, ami Neverlanden folyt, egyik legfontosabb dolog volt az életében. Hiszek a beteg vagy nagyvárosi gyerekeknek szóló varázslatos napoknak a fontosságában, és hogy ezek visszataláltak Michael szívéhez. A levelek az orvosoktól és nővérektől és gyermekkórházaktól, és a levelek a szülőktől, akik a gyermekük Neverlanden töltött napjának emlékébe kapaszkodtak, tették világossá, hogy Mr. Jackson karitatív munkája Neverlanden mennyire fontos.
Nagyon jó barátságba kerültem az egyik cisztás fibrózisos kissráccal (ez a betegség az első számú genetikai gyilkos a gyerekek körében). Jeff egyszer a Los Angelesi Gyermekkórházzal látogatta meg Neverlandet, és kétszer mint az én vendégem, az évenként megrendezett alkalmazottak családi napján. Egyik nap, miután kiélvezte Neverlandet, azt mondta: "Nem tudom, hogy szeretem-e Michael Jacksont mint entertainert (Jeff inkább olyan Lollapalooza-típusú srác volt*), de abban biztos vagyok, hogy szeretem Michael Jacksont, az embert." Jeff igazán megértette Michael és Neverland fontosságát, és ahogy ezt írom, kapaszkodom azokba a boldog emlékekbe Jeffről Neverlanden. Ha Neverlandet újra olyan formába hoznák, mint aranykorában, és megnyitnák a közönségnek részben azért, hogy fenntartsa saját magát, részben pedig jótékonysági rendezvényekhez használnák, az egy mindenki számára előnyös helyzet lenne.
Valmai: Mikor beszéltél Michaellel utoljára, és miről beszéltetek?
Big Al: Az utolsó beszélgetésünk Mr. Jacksonnal a tárgyalás alatt volt. Igazából nem is volt beszélgetés. Néha láttam őt reggelente mielőtt elment, illetve délután, amikor visszajött. A beszélgetés inkább csak annyi volt, hogy felismertük egymást. Remélem, látta a szemeimben, mennyire aggódtam érte, és mennyire azt kívántam, bár tudnám mit tegyek vagy mit mondjak. Hosszú idő óta ez az első alkalom, hogy visszaemlékszem erre az utolsó beszélgetésre. Rengeteg ennél sokkal boldogabb emlékem van, amire koncentrálok.
Valmai: Hogy érzed, mi a legnagyobb ajándék amit Michaeltől kaptál? Hogy változtatta meg az életedet?
Big Al: Miután eltöltöttem némi időt Mr. Jackson körül és kezdtem jobban megérteni őt, megtanultam, hogyan legyek irgalmas szívű, hogy ne ítélkezzek, hogy megtegyek mindent, amivel a nálam kevésbé szerencséseknek segíthetek, és hogy legyek előzékenyebb és udvariasabb. Köszönhetően a Mr. Jacksonnal Neverlanden töltött időnek, jobb ember lettem.
Valmai: Mit mondanál, mi Michael legerőteljesebb öröksége?
Big Al: Biztos vagyok benne, hogy sokan a zenei karrierjét mondanák. Másfelől én a humanitárius munkáját említeném, az ismerteket és a nem ismerteket is.
Valmai: Ha még egy napot Michaellel lehetnél, hogyan töltenéd?
Big Al: A kérdés elolvasása után hosszú időbe telt visszanyerni a lélekjelenlétemet. Azzal tölteném a napot, hogy addig köszönném meg neki, amíg le nem állít, aztán tenném a dolgom, és szórakoztatnám a "Szórakoztatót".
Valmai: Ha csak egy dolgot oszthatnál meg a világgal, mi lenne az?
Big Al: Ha tudnám, hogyan... azt szeretném tudatni a világgal, hogy Mr. Jackson milyen őszinte ember volt.
Köszönjük Big Al, hogy megosztottad velünk különleges emlékeidet.
Fordította: Sz.Á.
*A Lollapalooza egy chicagói 4 napos fesztivál, rock, heavy metal, punk rock zenékkel.



