2001. október 26-án Michael Jackson online audiointerjún vett részt, amelyben Anthony DeCurtis moderátor közvetítésével, telefonon válaszolt a rajongók kérdéseire. Az interjút a GetMusic.com és a RollingStone.com támogatta, és a GetMusic.com archiválta.
Anthony: Üdvözlök mindenkit! Anthony DeCurtis vagyok. A GetMusic.com oldalán vagyunk, és ma este egy igazán különleges esemény részesei lehetünk. A pop királya, a könnyűzene történetének egyik legnagyobb művésze, Michael Jackson csatlakozik hozzánk. Október 30-án jelenik meg az új lemeze, amelynek címe Invisible. Megnézhetitek a MichaelJackson.com oldalon, és előrendelhetitek a GetMusic.com-on.
Anthony: Michael, nagy öröm beszélgetni veled!
Michael: Számomra is öröm.
Anthony: Mesélj egy kicsit az új albumról! Hat év után ez az első új lemezed. Még mindig izgatott leszel, amikor megjelenik egy új albumod? Nyilvánvalóan rengeteg mindent elértél az évek során. Még mindig érzed azt, hogy „Vajon mit fognak gondolni az emberek?”, vagy ugyanúgy várakozással tölt el a megjelenés?
Michael: Én ezt valahogy a születés folyamatához hasonlítom. Olyan, mint a gyermekvállalás: kihordod, felneveled, majd útjára engeded a világba. Amikor pedig kikerül a világba, már önálló életet él. Ez tehát nagyon izgalmas. Az ember soha nem szokja meg teljesen, egyáltalán nem. Ez egy hihetetlen folyamat. De Isten kezébe helyezed, ahogyan egy gyermek születésekor is teszed.
Anthony: Valóban. Máris rengeteg kérdés érkezik az interneten keresztül a rajongóidtól. Electric Eyes, egy férfi rajongó ezt írja: „Michael, számomra te vagy minden idők legnagyobb művésze. A pop, a rock és a soul igazi királya.” Azt szeretné tudni: „Melyik a kedvenc dalod az új albumról?”
Michael: A kedvenc dalom az új albumról? Választhatok kettőt?
Anthony: Persze, szerintem megteheted. Tulajdonképpen azt csinálsz, amit csak szeretnél.
Michael: Akkor legyen három. Az Unbreakable, a Speechless és a The Lost Children.
Anthony: Mesélj egy kicsit ezekről a dalokról! Milyen volt a munka rajtuk? Voltak különleges vendégelőadók, új producerekkel dolgoztál, vagy hogyan születtek a dalok? Mesélj valamit, hogy egy kis betekintést kapjunk!
Michael: A dalszerzés folyamatát nagyon nehéz elmagyarázni, mert rendkívül spirituális dolog. Valójában Isten kezében van minden, és olyan érzés, mintha a dal már eleve meg lett volna írva. Ez az igazság. Mintha már a születésünk előtt, teljes egészében megírták volna, mi pedig csupán azok a források lennénk, amelyeken keresztül a dalok megszületnek. Tényleg így van. Egyszerűen csak az öledbe hullanak, teljes egészükben. Nem kell sokat gondolkodnod rajtuk. Néha még bűntudatom is van amiatt, hogy rá kell írnom a nevemet azokra a dalokra, amelyeket én szerzek. Pedig valóban én írom őket: én komponálom, én írom a szöveget, én készítem a hangszerelést, én találom ki a dallamokat. Mégis, ez Isten műve.
Anthony: Samantha Kanadából küldött egy kérdést. Azt szeretné tudni: „Hogyan írnád le az Invincible hangzásvilágát, és beépítettél-e más zenei műfajokat is az albumba?”
Michael: Hangzás szempontjából mindig arra törekszünk, hogy minden tökéletes, részletgazdag és kifogástalan legyen. A lehető legjobb hangzást, a legjobb hangmérnököket és technikusokat szeretnénk alkalmazni. Természetesen arra is törekedtem, hogy az album csodálatos dallamok sokszínű gyűjteménye legyen, mindenféle stílusból. Nem hiszek abban, hogy a zenét műfajokba kellene besorolni vagy egyetlen stílushoz kellene kötni. Szerintem egy igazán nagyszerű művésznek bármilyen stílusban, bármilyen formában képesnek kell lennie alkotni. A rocktól a popon és a folkon át a gospelig és a spirituális zenéig bármit. Egyszerűen csak csodálatos zenét kell létrehozni, amelyet bárki el tud énekelni: az ír földművestől kezdve egészen a harlemi asszonyig, aki vécéket takarít. Ha fütyülni és dúdolni tudják, akkor az a legfontosabb.
Anthony: Amikor dolgozol, szeretsz sok más zenét hallgatni? Hallgatod a rádiót, mások CD-it, vagy inkább kizárod a külvilágot, és teljesen arra összpontosítasz, amin éppen dolgozol?
Michael: Nagyjából mindig tudom, mi történik a rádióban és a klubokban, mit hallgatnak az emberek. Bár sokan azt gondolják, hogy Neverlandben élek – és gondolatban valóban mindig Sohaországban vagyok –, azért folyamatosan kapcsolatban állok a külvilággal. Mindig tudom, mi történik a zene világában. Nemcsak Amerikában, hanem nemzetközi szinten, az egész világon. Amikor viszont dolgozom, nem hiszem, hogy a mai zenék különösebben befolyásolnának. Azt alkotom meg, amit a szívemben érzek. Igyekszem nagyon eredeti lenni. Nem úgy állok hozzá, hogy „Most készítek egy nagyszerű R&B-dalt” vagy egy nagyszerű popdalt. Egyszerűen csak egy nagyszerű dalt akarok írni.
Anthony: Tehát a dal maga alakítja ki a saját formáját.
Michael: Igen, pontosan.
Anthony: Amber, aki az interneten keresztül küldött üzenetet, sok szeretetet küld neked, és azt kérdezi, élvezted-e a You Rock My World videóklipjének forgatását.
Michael: Igen, nagyon élveztem. Egész éjjel fennmaradtunk, ami elég nehéz volt. (Nevet.) Nagyon jó érzés volt hallani, ahogy a zenét igazán jó hangszórókon, teljes hangerővel lejátszották a forgatáson. Ez az egyik kedvenc dolgom: amikor igazán hangosan hallgathatom a zenét. Szeretem hangosan hallgatni. Ha az interneten vagy kis hangszórókon keresztül hallgatsz valamit, nincs meg ugyanaz az ereje. Ezért kell megvenni a CD-t, hogy igazán hallhasd azt az erőt és hangzást. Óriási a különbség. Semmi sem hasonlítható hozzá. A CD megvásárlása a legjobb megoldás. Nincs összehasonlítás. (A műsorvezető közbeszól.) A kisebb hangrendszereken nem lehet hallani az összes hangot.
Anthony: És amikor a videó forgatásán vagytok, akkor olyan hangosan szólhat a zene, amilyen hangosan csak szeretnéd?
Michael: Amilyen hangosan csak akarom.
Anthony: Nagyszerű! (Nevet.)
Anthony: Michael Mathew Kanadából ezt írja: „Éppen most láttam a Ghosts-ot az MTV-n. Mint mindig, most is fantasztikus vagy, Michael. Tervezed, hogy Amerikában DVD-n is megjelenteted?”
Michael: Igen, Amerikában is megjelenik DVD-n, teljes egészében, és rajta lesz néhány részlet a Ghosts készítéséről is. Ez az egyik legkedvesebb munkám, amit valaha készítettem, mert régóta dédelgetett álmom volt, hogy valami olyasmit alkossak, ami egyszerre félelmetes és humoros. Minden elem benne van, ami szórakoztatóvá teszi. Nem akarom annyira megijeszteni az embereket, hogy aztán féljenek elaludni. Szeretnék egy kis humort is belecsempészni. És a nevetés mögött ott van egy könnycsepp is, érted? Szórakoztató az egész. Ezek a szellemek valójában nem is voltak igazán ijesztőek, inkább mókásak. Felmásztak a mennyezetre. A kisgyerekek nevettek rajtuk. Aranyosak voltak. Nem akartuk halálra rémíteni őket. De annak a kövér polgármesternek, aki bejött a házamba – ami magánterület volt –, és ítélkezett felettem, megadtuk a neki járó igazságot.
Anthony: Valóban. Cloudlee2000 azt kérdezi: „Miért nevezted el az albumot Invincible-nek?”
Michael: Nos, szerintem az „Invincible”, vagyis a legyőzhetetlen, nagyon találó cím. Az album egyik dala is ezt a címet viseli. Már régóta a pályán vagyok – nem akarom fényezni magam –, de a Guinness Rekordok Könyve nemrég ismét elismert, ezúttal azért, mert én vagyok az az előadó, akinek a leghosszabb ideje tart a pályafutása, hiszen egészen kisgyerekkorom óta napjainkig folyamatosan vannak sikeres, listavezető lemezeim. Nagyon büszke és megtisztelt érzés számomra, hogy úgy érzem, a mennyekből választottak ki arra, hogy legyőzhetetlen legyek, és tovább fejlődjek, növekedjek, valamint szolgáljam az embereket csodálatos szórakoztatással.
Anthony: A zeneiparban gyakran mondják, hogy a közönség figyelme manapság már nem tart sokáig. Ha egy előadó túl sokáig távol marad, a közönség továbbáll, és máshol keres szórakozást. Aggódtál amiatt, hogy hosszú időt töltöttél az Invincible elkészítésével? Biztos voltál benne, hogy a rajongótáborod továbbra is melletted áll, és ugyanolyan erős marad?
Michael: Nem. A válaszom az, hogy ez egyetlen pillanatig sem aggasztott, és soha nem is gondoltam erre. Mindig tudtam, hogy ha egy zene vagy egy film valóban nagyszerű, az emberek látni és hallani akarják. Nem számít, mennyi ideig voltál távol, vagy milyen körülmények állnak fenn. A nagyszerűség az nagyszerűség. Ha valóban kiváló munkát végzel, az emberek hallani vagy látni akarják. Ez tényleg nem számít. A lényeg az, hogy újító és úttörő legyél. Ez a legfontosabb. Azt kell adnod az embereknek, amit hallani szeretnének.
Anthony: Slimslady420US azt kérdezi: „Az Invincible album melyik dalával tudsz személyesen a leginkább azonosulni?”
Michael: Hmm... Az Unbreakable-lel.
Anthony: Mesélj egy kicsit erről a dalról! Már többször említetted, és egyre kíváncsibb vagyok. Mit tudnál elmondani róla?
Michael: Azért, mert én azon kevés emberek közé tartozom – valószínűleg a show-bizniszben –, akik már rengeteg mindenen keresztülmentek, mindenféle helyzetet megéltek. Poklot jártam meg, és vissza is tértem belőle. Őszintén mondom. És még mindig képes vagyok azt csinálni, amit csinálok. Semmi sem állíthat meg. Senki sem állíthat meg, bármi történjék is. Akkor hagyom abba, amikor én úgy döntök. Tovább fogok haladni előre, bármi történjék is.
Anthony: Warful azt kérdezi: „Dolgozol, vagy tervezel még rövidfilmeket készíteni az Invincible album dalaihoz? Különösen az olyan igazán gyors számokhoz, mint a 2000 Watts, a Heartbreaker, az Unbreakable és az Invincible?”
Michael: Természetesen! És aki feltette a kérdést, nagyon jól választotta meg a szót, amikor rövidfilmekről beszélt. Pontosan ilyeneket szeretnénk készíteni: rövidfilmeket, amelyeknek van elejük, közepük és végük, vagyis egy teljes történetet mesélnek el. Szeretnénk új szintre emelni ezt a műfajt. Rengeteg nagyszerű rövidfilm ötlete van az albumban, szinte egy egész enciklopédiányi. Nagyon izgalmas! Alig várom, hogy elkészíthessem a Threatened-et. Ez egyfajta ijesztő történet lesz Rod Serlinggel, az Alkonyzóna alkotójával. Már alig várom, hogy belevághassak!
Anthony: George, aki valójában Nepolian3 néven írt nekünk, azt mondja: „Michael, szerintem ez a Thriller, vagy talán inkább az Off the Wall óta a legösszefüggőbb és legimpozánsabb albumod. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanataid az album dalainak felvétele közben?”
Michael: A legemlékezetesebb pillanatok... Azt mondanám, hogy az összes albumom közül ez volt a legnehezebb. Mert most voltam a legszigorúbb önmagammal szemben. Rengeteg dalt írtam. Nem szeretném elárulni a pontos számot, de nagyon sokat kellett megírnom ahhoz, hogy végül kiválasszam azt a 16-ot, amelyet elfogadhatónak tartottam. Ráadásul a korábbi albumaim készítésekor még nem voltak gyermekeim, így most rengeteg megfázást kaptam el tőlük. Gyakran beteg voltam. (A műsorvezető közbeszól.) Emiatt újra és újra abba kellett hagynunk a munkát, majd újrakezdenünk. Folyamatosan így ment. De nagyon-nagyon élveztem.
Anthony: Amikor azt mondod, hogy ilyen szigorú vagy magaddal a felvételek során, hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Mit teszel, ha úgy érzed, valami még nem olyan, amilyennek lennie kellene? Ha úgy gondolod, hogy lehetne jobb, vagy más irányba kellene elmozdulni? Milyen ez a folyamat?
Michael: Ha őszintén elmondanám, nem tudom, hogy a rajongóim továbbra is szeretnének-e engem! (Nevet.) Voltak zenészek, akik nagyon megharagudtak rám, mert szó szerint több százszor, akár ezerszer is megcsináltattam velük valamit, amíg pontosan olyan nem lett, amilyennek szerettem volna. De később visszahívtak telefonon, bocsánatot kértek, és azt mondták: „Teljesen igazad volt. Még soha nem játszottam ilyen jól, még soha nem végeztem ilyen jó munkát. Felülmúltam önmagamat.” Én pedig azt mondtam: „Pontosan így kell lennie, mert ezzel halhatatlanná tetted magad. Ez örökre itt marad. Olyan, mint egy időkapszula.” Olyan ez, mint Michelangelo művészete. Mint a Sixtus-kápolna: örökké fennmarad. Mindennek, amit alkotunk, ilyennek kellene lennie.
Anthony: Tehát arra törekszel, hogy mindent a lehető legmagasabb színvonalon készítsetek el.
Michael: Természetesen.
Anthony: Sweetpea4286 azt kérdezi: „Vannak meglepetések az új albumon?”
Michael: Meglepetések? Hűha! Szerintem az album olyan, amilyen, és mindenki úgy értelmezheti, ahogyan szeretné. Ennél többet nem igazán mondhatok. Talán annyit, hogy a jövőben néhány meglepetésnek szánt CD-kislemezt is megjelentetünk. Valami ilyesmit. De ez még a jövő zenéje.
Anthony: Nagyszerű! Szeretnék kérdezni valamit az élő fellépéseidről. Nemrég néhány koncertet is adtál: kettőt a Madison Square Gardenben, valamint egy jótékonysági koncertet az RFK Stadionban. Nyilvánvaló, hogy az élő fellépések egész pályafutásod során különleges szerepet játszottak. Egy ideje nem álltál színpadon. Milyen érzés volt ismét közönség előtt fellépni, és újra lehetőséget kapni arra, hogy előadj?
Michael: Ezt nehéz szavakkal elmagyarázni. Rendkívül izgalmas volt érezni a közönséget, látni az embereket, és megtapasztalni, milyen meleg fogadtatásban részesítenek. Egyszerűen hihetetlen érzés. Azért vannak ott, hogy támogassanak, szeressenek, és hallják a kedvenc dalaikat. Te pedig csak állsz a színpadon, ők pedig annyi szeretetet és rajongást árasztanak feléd. Az egész légkört átjárja a szeretet. Csodálatos. Nagyon érzelmes élmény. Könnyeket csal a szemembe. Egyszerűen fantasztikus.
Anthony: Emlékszem, hogy a könyvedben leírtad: a színpadon érzed magad a leginkább élőnek. Ezek azok a pillanatok, amelyek igazán magukkal ragadnak, és amelyek a legnagyobb élményt jelentik számodra.
Michael: Így van. Számomra a színpadon kívüli élet a nehéz. A színpadon lenni, zenét írni, verseket írni és rajzfilmeket nézni – ezek a kedvenc elfoglaltságaim az egész világon. Ezek azok a dolgok, amelyek életre keltenek. Imádom őket. Ezek inspirálnak arra, amit csinálok.
Anthony: Nagyszerű! Van egy kérdésünk valakitől, aki úgy nevezi magát: „A világ legjobb táncosa”. Nos, most éppen veled beszélgetünk, ezért nem vagyok biztos benne, hogy ezt az állítást nem kellene-e egy kicsit megkérdőjeleznünk! Mindenesetre azt szeretné tudni: a MichaelJackson.com azt írta, hogy Jay-Z szerepelni fog az új albumodon. Ez igaz?
Michael: Nem, de beszélgetünk arról, hogy a jövőben együtt dolgozzunk valamin.
Anthony: Szereted Jay-Z munkásságát? Személyesen is találkoztál vele, töltöttél vele időt? Mi a véleményed róla?
Michael: Szerintem kiváló. Hihetetlen ritmusérzéke van, és fantasztikusan használja az ellenritmusokat. Ő az egyik újabb kortárs előadó, akit a fiatalok igazán szeretnek. Nagyon-nagyon tehetséges.
Anthony: Egy svédországi rajongónk, Tony ezt írja: „Szia, Michael! Te vagy minden idők legcsodálatosabb művésze. Imádom a zenédet. Szeretnél turnézni? Tervezel világkörüli vagy európai turnét?”
Michael: Hát, egyelőre nem gondolkodtunk ezen túl sokat, de nem szeretném azt mondani, hogy egyáltalán nincs tervben. Most sok különböző dologra összpontosítunk. Egyelőre nem tudok biztosat mondani.
Anthony: Rendben. Szerettem volna még...
Michael: Tudod mit? Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben történik majd valami ezen a téren. A közeljövőben.
Anthony: Akkor érdemes lesz figyelni a bejelentéseket! Noria, egy 32 éves spanyol rajongó Los Angelesből azt szeretné tudni, tervezed-e, hogy az Invincible valamelyik dalát spanyolul vagy az angolon kívül más nyelven is megjelentesd.
Michael: Egyelőre nem, de ez nagyszerű ötlet lenne. Nem vetettük el a lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy nagy piac lenne, ezért mindenképpen elképzelhető.
Anthony: Különösen egy olyan előadó esetében, mint te, akinek a rajongótábora az egész világra kiterjed. Sok művész rajongói főként Angliában vagy az Egyesült Államokban élnek, a te közönséged viszont nyilvánvalóan nemzetközi.
Michael: Köszönöm.
Anthony: Szeretnék egy kicsit beszélni valamiről, ami idén kisebb szenzációt keltett: az Alien Ant Farm Smooth Criminal-feldolgozásáról. Láttad? Tetszett neked? Mit gondoltál róla?
Michael: Láttam, és azonnal beleszerettem! Imádtam! Azt mondtam: ezt mindenképpen meg kell jelentetniük. Engedélyt kértek tőlem, én pedig megnéztem, jóváhagytam, és teljes támogatásomról biztosítottam őket. Azt mondtam: „Csak rajta!”
Anthony: Fantasztikus! Dalszerzőként érdekes lehet számodra, amikor mások előadják a dalaidat, és egy teljesen új értelmezést adnak nekik. Milyen érzés ez?
Michael: Nagyszerű elismerés. Csodálatos bók. Azt érezteti veled, hogy érdemes volt alkotnod, és hogy a zenéd eljut a különböző generációkhoz. Mindenféle emberhez. Tudod, mindenki hallgatja a zenét, és ez nagyon boldoggá tesz.
Anthony: Most egy kanadai rajongónk, a 19 éves Gary kérdezi: „Milyen más előadókkal működtél együtt az Invincible albumon?”
Michael: Milyen más előadókkal dolgoztam együtt az Invincible-en...
Anthony: Voltak különleges vendégeid?
Michael: Igen, Carlos Santana! Készítettünk egyfajta duettet. Ő gitározik, én pedig énekelek, és van egy dal, amelyet közösen írtunk. Nagyon-nagyon szép dal.
Anthony: Korábbról már ismerted őt, vagy csak nemrég találkoztatok?
Michael: Már korábban is találkoztam vele, de mostanában sokat beszélgettünk telefonon. Miután megnyerte a Grammy-díját, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy szeretne találkozni velem, és szívesen dolgozna velem. Ezt aztán mindenki elmesélte nekem. Felhívtam, és azt mondta, hogy ez valóban az álma beteljesülése lenne. A legkedvesebb ember volt. Nagyon jószívű és spirituális. Rendkívül szerénynek találtam, és azt mondtam magamnak: „Ezt az együttműködést mindenképpen meg kell valósítanunk.”
Anthony: Tehát közösen írtatok egy dalt?
Michael: Nos, van egy dal, amelyet én és még két másik ember írtunk, és ő is közreműködött benne. Ez a Whatever Happens.
Anthony: Rendben. Anicia azt kérdezi: „Michael, rajongója vagy Chris Tuckernek?” Azt is megemlíti, hogy szerepelt a legutóbbi videóklipedben.
Michael: Óriási, hatalmas rajongója vagyok Chris Tuckernek! Annyira megnevettet, hogy alig bírom abbahagyni. Láttam az összes filmjét. Egyszerűen nagyon vicces ember. Szeretem azokat, akik úgy tudnak megnevettetni, hogy közben nem használnak trágár vagy csúnya szavakat. A gyerekek számára is megfelelő, mindenféle közönséghez szól, a világ minden táján. Egyszerűen nagyon vicces fickó.
Anthony: Egy újabb kanadai rajongónk, a 17 éves Tony azt kérdezi: „Mennyi időbe telik egy dal elkészítése az első ötlettől a végleges felvételig?”
Michael: Nos...
Anthony: (Nevet.) Gondolom, ez változó...
Michael: Igen, változó. Az én esetemben azonban ez egészen másképp működik, mint a legtöbb előadónál. Előfordul, hogy megírok öt, hat, hét, nyolc vagy akár tíz dalt, aztán az összeset kidobom, és elölről kezdem. Ezért nehéz erre pontos választ adni.
Anthony: Van esetleg egy konkrét dal az albumról, például az Invincible, amelynél emlékszel arra, mikor kaptad az első inspirációt, és mikor jött el az a nap, amikor végre azt mondtad: „Kész, pontosan olyan lett, amilyennek szerettem volna”?
Michael: Magáról az Invincible című dalról beszélünk?
Anthony: Igen.
Michael: Igen, emlékszem. Emlékszem, hogy visszaküldtem a fiúkat a stúdióba, hogy még újítóbb hangzásokat hozzanak létre. Tudod, nálunk ez alapelv: az albumon sok olyan hang van, amely nem billentyűs hangszerekből származik, és nem egyszerűen programoztuk őket a gépekbe. Mi magunk megyünk ki, és megalkotjuk a saját hangjainkat. Különböző dolgokat ütögetünk, kopogtatunk, saját kezűleg hozunk létre hangzásokat, és különféle tárgyakat keresünk, amelyekből valami újat alkothatunk. Így senki sem tudja pontosan lemásolni, amit csinálunk. Ez a legfontosabb: úttörőnek és újítónak lenni.
Anthony: Teljesen igaz! Vernay a Delaware állambeli Newarkból ír nekünk, és azt mondja: „Nagyon örülök az új albumnak, de különösen meghatott a Speechless. Mi inspirált ennek a dalnak a megírására?”
Michael: A Speechless-t az inspirálta, hogy sok időt töltök az erdőben. Szeretek bemenni az erdőbe, és fára mászni. A kedvenc elfoglaltságom, hogy felmászom egészen egy fa tetejére, majd lenézek az ágakra. Amikor ezt teszem, mindig zenei inspirációt kapok. Van két édes kisgyerek, egy kislány és egy kisfiú. Annyira ártatlanok, ők jelentik a tisztaság és az ártatlanság tökéletes megtestesülését. Már önmagában az, hogy a közelükben lehettem, teljesen szavak nélkül hagyott. Amikor rájuk néztem, úgy éreztem, mintha Isten arcába tekintenék. Ők inspiráltak arra, hogy megírjam a Speechless-t.
Anthony: Ez a válasz talán a következő kérdésünkre is választ ad. Egy rajongó azt szeretné tudni: honnan merítesz inspirációt a dalszerzéshez? Sokféle helyről érkezik az ihlet?
Michael: Nos, a legjobb dalok szinte maguktól íródnak meg. Nem kéred őket, egyszerűen csak az öledbe hullanak. Vannak aztán olyan dalok is, amelyeket egy kicsit érlelni kell. Elülteted a magot, hagyod, hogy a tudatalattid végezze a dolgát, és idővel reméled, hogy megszületik belőle valami. És ez legtöbbször meg is történik. Nem hiszek az alkotói válság fogalmában. Ez egy rossz szó. Az ember maga teremti meg, amikor kimondja. Ilyen nem létezik. Gondolj csak a festőkre és a szobrászokra: gyakran a hatvanas és hetvenes éveikben alkotják a legjobb műveiket. Fred Astaire a hetvenes éveiben táncolt a legjobban. Michelangelo is a hatvanas és hetvenes éveiben alkotott, és egészen zseniális, briliáns műveket készített. A zeneiparban viszont néhány nagyszerű művész már fiatalon megtorpant, mert tönkretették magukat mindenféle őrültséggel, italokkal, tablettákkal és hasonló dolgokkal. Ez egyszerűen nem jó. Nem szabad így bánnunk a testünkkel. Jobban kellene vigyáznunk magunkra.
Anthony: Azt hiszem, sokan felismerték, hogy ártottak maguknak. Az utóbbi években sokan beszéltek erről.
Michael: Igen.
Anthony: Allen azt kérdezi, szerinted te és Rodney Jerkins megalkottatok-e egy új hangzást 2001-re.
Michael: A 2000 Watts című dalra gondol?
Anthony: Azt kérdezi: „Úgy érzed, hogy te és Rodney Jerkins producer egy új hangzást teremtettetek 2001-re?”
Michael: 2001-re?
Anthony: Igen.
Michael: Ó! Hát, ez szép gondolat lenne. Igen.
Anthony: Milyen volt vele dolgozni? Hogyan ismerkedtetek meg, és hogyan alakult az együttműködésetek?
Michael: Rodney egy olyan fickó volt, aki Hollywoodban és a zeneiparban mindenfelé azt hangoztatta, hogy az az álma, hogy velem dolgozhasson. Aztán Carol Bayer Sager házában – aki egy nagyszerű dalszerző, és több díjat is nyert a munkáival – szóba került a neve. Azt mondta: „Van egy fiú, akivel korábban dolgoztam. Rodney Jerkinsnek hívják. Már könyörög nekem, hogy hozzalak össze vele. Miért nem veszed fel vele a telefont, és köszönsz neki?” Még aznap átjött hozzám, és azt mondta: „Kérlek, az az álmom, hogy veled dolgozhassak. Adj két hetet, és meglátom, mit tudok alkotni.” Végül együtt kezdtünk dolgozni.
Anthony: Milyen benyomást tett rád emberként? Mit hozott magával, miben érezted a hozzájárulását?
Michael: Az ő hozzájárulása abban állt, hogy ugyanúgy szeret alkotni, ahogyan én. De én folyamatosan ösztönöztem Rodney-t. Újra és újra arra biztattam, hogy legyen még újítóbb, még inkább úttörő. Igazi zenész. Nagyon elkötelezett, és rendkívül hűséges. Kitartó. Még soha nem láttam senkit, akiben ennyi kitartás lenne. Bármennyire is hajtod, nem lesz mérges. Nagyszerű ember, tényleg az.
Anthony: Ez igazán nagy elismerés.
Michael: És Teddy Riley is egyszerűen hihetetlen. Ő is nagyon újító szellemű. Imádok vele dolgozni.
Anthony: Vele természetesen már korábban is dolgoztál.
Michael: Igen. Emberként az egyik kedvenc emberem az egész világon. Igazán kedves, jószívű ember. Rodney pedig nagyon vicces. Egész nap nevet az ember, ha vele van. Felhangosítja a zenét a stúdióban, és elkezd táncolni a szoba közepén. Nagyon szórakoztató.
Anthony: Szeretnénk emlékeztetni mindenkit, hogy a GetMusic.com oldalán vagytok. Michael Jacksonnal beszélgetünk, akinek új albuma, az Invincible október 30-án jelenik meg. Megnézhetitek a MichaelJackson.com oldalon, és előrendelhetitek a GetMusic.com-on.
Anthony: Most egy ItsJackson nevű rajongónk következik, akit valójában Rachelnek hívnak, és Connecticutból ír. Azt kérdezi: „Találtál ki új táncmozdulatokat az album készítése közben?”
Michael: Először fordult elő, hogy egy album készítése során teljesen leállítottam a táncot. Annyira belemerültem abba, amit csináltam, és annyira magával ragadott a munka, hogy szinte megszűnt körülöttem a világ. Ez nagyon szokatlan volt tőlem. De amint megszólalt a zene, természetesen újra táncolni kezdtem. Mostanában pedig kezdenek megszületni az új mozdulatok. Ahogy szól a zene, új dolgok jutnak eszembe. A jövőben, az újabb rövidfilmekben fogják majd látni ezeket. Rengeteg újító dolgot és olyan mozdulatot mutatunk be, amilyet korábban még senki sem látott. Olyan területekre merészkedünk a táncban, ahol még soha nem jártunk. Mert a mostani hiphopmozdulatok kezdenek egyre inkább aerobikra hasonlítani, és ez már kezd egy kicsit idegesítő lenni.
Anthony: (Nevet.) Simon azt kérdezi, hogy a sok előadó közül, akikről beszéltél, kivel szeretnél a legszívesebben duettet készíteni, akár a múltból, akár a jelenből?
Michael: Ha a múltból választhatok, akkor valakit, mint Sarah Vaughan vagy Nat King Cole. A jelenből pedig Whitney Houston szerintem zseniális, és Barbra Streisand hangja is gyönyörű. Az ilyen előadók egyszerűen csodálatosak.
Anthony: Mi a véleményed azokról az előadókról, akik az utóbbi években tűntek fel? Olyanokról, mint Britney Spears és Christina Aguilera? Ezek a fiatal popsztárok nyilvánvalóan rendkívül népszerűek. Britney például részt vett a Madison Square Gardenben tartott koncerteden. Milyen benyomást tett rád?
Michael: Szerintem egy új generáció képviselői, és nagyon jó munkát végeznek. Ami igazán lenyűgözött bennük, például Britney-ben és Christinában, az az elszántságuk. Hallottam, hogyan dolgoznak. Akár hónapokon keresztül is képesek gyakorolni egyetlen tánclépést, amíg tökéletes nem lesz. Hihetetlenül céltudatosak. Többször is találkoztam Britney-vel, és nagyon kedves, szerény lánynak ismertem meg. Eljött a szobámba, és csendben beszélgettünk néhány órán keresztül. Olyan volt, mint egy Barbie baba. Nagyon édes és kedves volt.
Anthony: Gondolom, egy olyan ember, mint te, különösen érdekes és fontos példakép lehet számára. Hiszen te is nagyon fiatalon lettél sztár. Szerintem az emberek nem feltétlenül értik, milyen különös élethelyzet ez. A hírnév, az elismerés és az izgalom mellett gyerekként az emberre irányuló ekkora figyelem akár ijesztő is lehet. Te is így élted meg?
Michael: Igen. Bárhová megyek, általában álcázom magam. Most azonban a világban történtek miatt ezt nem igazán teszem. Az emberek ugyanis teljesen megőrülnek, amikor meglátnak. Nagyon boldogok, hogy találkozhatnak velem. Úgy érzik, mintha személyesen ismernének. Neked pedig úgy kell reagálnod rájuk, mintha valóban ismernéd őket. Úgy érzik, hogy személyes kapcsolatban állnak veled. A képem ott van a falukon, az otthonukban az én zeném szól, ezért odajönnek, megfognak, megölelnek, megérintenek. Én pedig általában öleléssel, szeretettel és puszikkal válaszolok. Mert szeretem a rajongóimat. Őszintén, teljes szívemből szeretem őket. Ez az igazság. Amikor például elmegyünk egy országba, és a rajongók az utcán alszanak, párnákat és takarókat dobok ki nekik. A biztonsági embereimet pedig megkérem, hogy vegyenek nekik pizzát, hogy mindannyian ehessenek. Gyertyákat is szerzünk nekik, és tényleg gondoskodunk róluk. Nagyon-nagyon kedvesek és támogatóak.
Anthony: Sam, aki 20 éves és Texasból ír, azt kérdezi: „Megjelenteted kislemezen a Butterflies-t? Ez az egyik legjobb dalod!”
Michael: A Butterflies már megjelent kislemezként. Már most kislemez. Mondd meg neki, hogy nagyon köszönöm!
Anthony: Nagyszerű! Milyen további terveid vannak? Mivel mindig is újító voltál a dalaidhoz készített rövidfilmek terén, előre megtervezed ezeket, vagy lépésről lépésre döntöd el, hogy melyik lesz a következő kislemez, és milyen vizuális történetet szeretnél hozzá készíteni? Hogyan zajlik ez a folyamat?
Michael: A rövidfilm készítésére gondolsz?
Anthony: Igen.
Michael: Általában hagyom, hogy maga a dal szóljon hozzám. Bemegyek egy szobába, és elkezdek jegyzeteket készíteni. Beszélgetek egy íróval is. Például Stephen Kinggel közösen írtuk a Ghosts című rövidfilmet. Telefonon kezdtünk el dolgozni a történeten, és hagytuk, hogy magától formálódjon, és arra haladjon, amerre szeretne. Mindig igyekszünk valami szokatlant létrehozni. Ez azonban nem könnyű, mert a történetet pontosan össze kell hangolni a zenével, és nem lehet túl hosszúra nyújtani. A különleges effektek elkészítése néha öt hónapig is eltarthat. Ez tehát meglehetősen nehéz feladat. Közben a lemezkiadó folyamatosan sürget: „Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mennünk kell!” Ezt természetesen megértem. Igyekszünk a rendelkezésünkre álló idő alatt a lehető legjobb munkát végezni.
Anthony: Most Helen kérdése következik Skóciából: „Ha életed hátralévő részében csak egyetlen dalodat adhatnád elő, melyik lenne az, és miért?”
Michael: Hűha! Talán... Ha kettőt vagy hármat is választhatnék?
Anthony: Igen, szerintem ennyit megengedhetünk.
Michael: Akkor a Heal the World, a Speechless, és... ez nehéz kérdés... talán a You Are My Life.
Anthony: Úgy tűnik, azokat választottad, amelyek a legnagyobb mondanivalót hordozzák.
Michael: Igen, mert nagyon dallamosak, és fontos, örök érvényű üzenetük van, amely bármely korban és bármilyen körülmények között érvényes lehet.
Anthony: Az egyik dolog, amiről mindenképpen szerettem volna kérdezni, az a New Yorkban és Washingtonban történt szörnyű terrortámadás. Szerinted milyen szerepet játszhatnak a művészek egy ilyen tragédia után? Te is részt vettél a washingtoni jótékonysági koncerten. A zene és a művészet képes segíteni az embereknek abban, hogy átvészeljék ezt a sokunk számára rendkívül nehéz időszakot?
Michael: Igen. Önmagadból kell adnod. A tehetségedből, a képességeidből, abból a talentumból, amelyet a mennyek adtak neked. Ezért vagyunk itt: hogy a nehéz időkben egyfajta menekülést, feloldódást kínáljunk az embereknek. Ha festő vagy, fess; ha szobrász vagy, szobrászkodj; ha író vagy, írj; ha dalszerző vagy, adj dalokat; ha táncos vagy, adj táncot az embereknek. Adj nekik szeretetet, boldogságot és egy kis menedéket a valóság elől. Mutasd meg, hogy őszintén, szívből törődsz velük, és legyél mellettük. Ne csak távolról, hanem személyesen is mutasd meg, hogy fontosak neked. Tegyél meg értük mindent, amit csak lehet. Én is ezt tettem, ahogyan sokan mások is, akik törődtek az emberekkel és segítettek. Ez nagyon fontos.
Anthony: Chili Boy azt kérdezi: „Mindig is szerettem volna tudni, hogyan találsz ki egy táncmozdulatot, és mennyi időbe telik egy dal koreográfiájának összeállítása?”
Michael: Egyszerűen bemegyek egy szobába, és elkezdek táncolni. Valójában nem én alkotom meg a táncot, hanem a tánc teremti meg önmagát. Csinálok valamit, aztán később visszanézem a felvételt, és azt mondom: „Hűha! Nem is tudtam, hogy ezt csináltam!” A dobokból született az egész. A tánc az értelmezésről szól. Te magad válsz a zene kíséretévé. Amikor például a Billie Jean basszusritmusává válsz, egyszerűen nem tudod megállni, hogy ne azt a mozdulatot tedd, amelyet a dal elején is csinálok. A zene mondja meg, mit kell tenned. Amikor megfordulok, pörgök, megállok, oldalra mozdítom a lábam, majd felhajtom az ingem gallérját, az mind a zene adott pillanatának kísérete.
Anthony: Emlékszem, amikor ezt a pillanatot láttam a televízióban, egyszerűen kiugrottam a székemből. Egészen rendkívüli volt!
Michael: Nagyon köszönöm!
Anthony: Ez valóban minden idők egyik legnagyszerűbb pillanata volt.
Michael: Az egész spontán mozgás volt. A Billie Jean előadásában semmi sem volt előre megtervezve, kivéve a Moonwalkot. Minden más egyszerű improvizáció volt.
Anthony: SJ Chams azt kérdezi: „Gondolod, hogy készítetek még egy duettet Janettel?”
Michael: Nagyon szeretnék! Ez a daltól és az időzítéstől függ. Ő a Föld egyik sarkában van, én pedig egy másikban. Nagyon ritkán találkozik a két hajónk az éjszakában. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, ezért nem könnyű összehozni. De nagyon szép lenne. Imádok vele dolgozni. Igazi profi és csodálatos testvér.
Anthony: Nagyszerű! Sheik 33 azt szeretné tudni: „Ki volt a példaképed gyermekkorodban?”
Michael: Mindig teljesen odavoltam... Előfordult, hogy már aludtam Indianában, talán ötéves lehettem, és késő éjszaka, úgy hajnali egy körül ment valamilyen műsor a televízióban. Emlékszem, hogy anyám berohant a szobámba: „Ébredj, ébredj! James Brown van a tévében! James Brown!” Vagy: „Sammy Davis Jr. lép fel!”, „Fred Astaire! Egy nagyszerű Fred Astaire-film megy!”, „Gene Kelly van most a tévében!” Én pedig csak ültem ott, tágra nyílt szemmel, teljesen elbűvölve figyeltem őket. Amikor megjelentek a videókazetták, gyűjteni kezdtem őket.
Anthony: Úgy tudom, rendkívüli gyűjteményed van régi filmekből, amelyekben a kedvenc előadóid szerepelnek, valamint azoknak a művészeknek a zenei fellépéseiből, akiket csodálsz. Mesélnél ezekről? Milyen felvételeket szeretsz nézni?
Michael: Mielőtt bármibe belekezdek, szeretek alaposan tanulmányozni annak teljes történetét, hogy aztán újítóként megtehessem az első lépést. Imádom tanulmányozni a régi varieté- és vaudeville-előadókat, akik abból a korszakból származnak, amikor még televízió sem létezett. Később azonban sokan közülük a televízióban is szerepeltek. Olyan embereket szeretek, mint Jackie Gleason és Red Skelton. Teljesen odavagyok a Három Stoogesért, és bármiért, ami Walt Disney nevéhez fűződik. Ami pedig az előadókat illeti, szeretem Anthony Newley-t, ahogy már mondtam, Jackie Wilsont és James Brownt. Egyszerűen hihetetlenek! Amikor James Brown a Famous Flames zenekarral lépett fel, egészen elképesztő volt. Néztem őt, és sírtam. Egyszerűen sírtam, miközben figyeltem. Soha életemben nem láttam senkit, aki úgy tudott volna előadni, mint ő.
Anthony: Biztosan rendkívüli élmény lehetett számodra fiatalon, amikor már lemezeket készítettél, és lehetőséged nyílt személyesen találkozni néhány példaképeddel.
Michael: Ó, igen, valóban az volt! És amikor azt mondták nekem, hogy szerintük fantasztikus vagyok, az különösen sokat jelentett, hiszen egész életemben úgy tekintettem rájuk, mint a legnagyobbakra. Ez volt a lehető legnagyobb elismerés számomra. Egyetlen díj sem érhetett fel ezzel. Amikor Fred Astaire, Gene Kelly, akit nagyon jól ismertem, vagy Frank Sinatra azt mondta nekem, hogy csodálatosnak tart, és nagyszerű karrier áll előttem... Gyerekként hallottam ezeket a szavakat tőlük. A szomszédaim voltak, a közelemben éltek. Nagyon megtisztelő és boldogító érzés volt ilyen legendáktól hallani ezeket a szavakat.
Anthony: Ez biztosan nagyon sok bátorítást adott.
Michael: Igen, nagyon is.
Anthony: Most Mhagrice következik, aki valójában Margaret, egy 26 éves nő Hollandiából. Azt kérdezi: „Igaz, hogy szerepelni fogsz a Men in Black II-ben, és készítesz hozzá filmzenét is?”
Michael: Nem hiszem, hogy filmzenét készítenénk hozzá, de vállaltam egy vendégszereplést, egy cameoszerepet a Men in Black II-ben. Azt is tervezzük, hogy a harmadik részben is szerepeljek. Nagyon szórakoztató és izgalmas volt. Ez minden idők egyik kedvenc filmje számomra. Nagy Men in Black-rajongó vagyok. Nagyon szeretem.
Anthony: Úgy tudom, az Edgar Allan Poe rémálma című filmen is dolgozol. Mesélnél egy kicsit erről?
Michael: Igen, az lesz a következő. A nagyszerű, termékeny amerikai íróról, Edgar Allan Poe-ról szól.
Anthony: Ő maga is elég hátborzongató figura volt.
Michael: Nagyon különös és sötét személyiség volt. De zseniális ember, és a személyes élete is rendkívül érdekes volt. A film erről szól: arról, hogy milyen ember volt, és min kellett keresztülmennie ahhoz, hogy ilyen zseniális műveket alkosson. Nagyszerű történet. Egyébként pedig szeretném, ha a rajongók tudnák: minden bulvárlapot el kellene tüntetni! Ne higgyetek el semmit, amit a bulvárlapokban olvastok. Az egész szemét és hazugság. Szervezhetnénk egy nagy bulvárlap-égetést, egy hatalmas máglyát, és egyszerűen felgyújthatnánk az egészet!
Anthony: Ezt először itt hallottátok Michael Jacksontól!
Michael: Ne pazaroljátok rájuk az időtöket! Ostobaság az egész.
Anthony: Rapmaster JA, aki valójában Jason Illinoisból, azt kérdezi: „Michael, kétségtelenül te vagy a világ történetének legnagyobb művésze. Hogyan csinálod a Moonwalkot? Ez a legmenőbb mozdulat, amit valaha láttam!”
Michael: Hűha, ezt telefonon nehéz elmagyarázni. (A műsorvezető közbeszól.) Imádom a táncmozdulatokat és a táncot. Olyan, mintha egyszerre mennél előre és hátra, de nem egyszerűen sétálnál, hanem mintha egy mozgó futószalagon lennél. Nehéz elmagyarázni. Ha itt lenne velem egy szobában, az ujjaimmal vagy a lábammal meg tudnám mutatni neki. Talán megnézheti a Jam videó végén azt a részt, amikor Michael Jordannek próbálom megtanítani. Azt hiszem, akkor mutattam meg először valakinek.
Anthony: Mark the Shark azt kérdezi: „Hogyan csinálod azt a dőlést a Smooth Criminal videóklipjében?”
Michael: Ó, a Smooth Criminal! Az a forgatás közben született. Nem volt előre megkoreografálva, ott helyben találtam ki. Körülbelül egy óránkba telt, mire megvalósítottuk. Egy különleges effektusról van szó: olyan messzire dőlünk előre, amennyire csak tudunk, a többit pedig a futószalag végzi el.
Anthony: Glenn Torontóból azt kérdezi: „Érzel valamilyen különleges spirituális energiát fellépés közben? Úgy érzed, hogy kapcsolatban vagy egy magasabb erővel? Mert sok embernek ezt az érzést adod át, amikor élőben lát téged.”
Michael: Pontosan erről van szó. Kapcsolatba kerülsz egy magasabb forrással, és hagyod, hogy magával ragadjon a pillanat. Eggyé válsz a lélekkel. Nem akarok vallásosnak hangzani, de ez egy nagyon spirituális élmény, sok tekintetben hasonlít a valláshoz. Isten adta ajándék, és egyszerűen hagyod, hogy magával ragadjon. Megtiszteltetés számomra, hogy ezt az ajándékot megkaptam. És csodálatos érzés eggyé válni a közönséggel. Ez egyfajta egység.
Anthony: Amikor a táncmozdulataid kidolgozásáról beszéltél, eszembe jutott ez a spirituális élmény. Ahogy hallgatod a zenét, és szinte eltűnsz benne. Ennek van valami igazán misztikus jellege.
Michael: Köszönöm.
Anthony: Charlie azt kérdezi: „Melyek azok az eredmények az életedben, amelyekre a legbüszkébb vagy?”
Michael: Hűha! Az egyik legnagyobb álmom már egészen kicsi korom óta, talán hétéves koromtól az volt... Mindig megvettem a Guinness Rekordok Könyvét. (Nevet.) Gondolom, tudjátok, mi lesz a válaszom, igaz? Azt mondtam magamnak: „Imádok énekelni és táncolni. Bárcsak egyszer bekerülhetnék ebbe a könyvbe!” És hittem benne, hogy ez lehetséges. Amikor aztán a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma lett, és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, az életem egyik legboldogabb időszaka volt. Azóta még számos más rekorddal is bekerültem. Azt hiszem, már körülbelül hétszer szerepelek benne. Nagyon-nagyon boldog voltam.
Anthony: Minek tulajdonítod azt a hatalmas ambíciót és hitet a lehetőségekben, amely már gyerekként is benned volt? Nem voltál gazdag családból származó, előkelő háttérrel rendelkező gyermek, mégis képes voltál elképzelni magadnak egy sikeres életet. Minek köszönhető ez?
Michael: A szüleimnek tulajdonítom, akik mindig arra tanítottak minket, hogy legyünk kitartóak, higgyünk önmagunkban, és legyen önbizalmunk, bármit is csinálunk. Még ha padlót söprünk vagy mennyezetet festünk is, csináljuk jobban, mint bárki más a világon. Mindegy, mi a feladatunk: legyünk benne a legjobbak! Tiszteljünk másokat, legyünk büszkék önmagunkra, és őrizzük meg a becsületünket. Legyünk tisztességes emberek.
Anthony: Teljesen igaz. Régóta készítesz lemezeket, és hosszú évek óta meghatározó szereplője vagy a zenei életnek. Szerinted melyek a legnagyobb változások, amelyeket a zenében tapasztaltál?
Michael: A legnagyobb változások?
Anthony: Igen. Mi változott a zeneiparban, illetve a zenében, amelyet manapság hallhatunk? Mi az, ami szerinted más lett?
Michael: Nos, azt hiszem, annak idején sokan nem gondolták volna, hogy a rapzene ilyen sokáig fennmarad. Azóta azonban több fejlődési szakaszon ment keresztül. Ma már több dallamosság van benne, és sokkal elfogadottabbá vált, mert a dallam soha nem fog meghalni. Soha! A ritmusok is hangsúlyosabbá váltak, mert az emberek táncolni akarnak. Ez az emberi természet része, a biológiai felépítésünk része. Amikor ritmusokat hallunk, a sejtjeink is táncolnak. Figyeld csak meg: egy egyéves gyermek is elkezd mozogni, amikor zenét hall. Honnan tudja, hogy mozognia kell? Azért, mert ez biológiai ösztön. Nem csupán a fülünkkel halljuk a zenét, hanem érezzük is. A zene hatással van a fűre, a fákra és a virágokra is. Szebbé és élettel telibbé válnak tőle, ahogyan növekednek. A zene rendkívül fontos és erőteljes dolog. Az univerzum összes bolygója zenét hoz létre. Ezt hívják a szférák zenéjének. Mindegyik más hangot ad ki, és ezek harmóniát alkotnak. Tehát még az univerzumban is harmónia vesz körül minket, miközben beszélgetünk.
Anthony: Most egy holland rajongónk, Femka következik. Azt írja: „Imádom az Off the Wall, a Thriller, a Bad és a Dangerous különleges kiadásait.” Nagyon szeret téged, és azt kérdezi: „Miért jelenik meg az Invincible különböző színekben?”
Michael: Azért, mert szerettük volna, ha a rajongók jól szórakoznak, gyűjthetik a különböző változatokat. Azt hiszem, limitált kiadásról van szó. Vannak albumok, amelyeket annyira szeretek, hogy akár ötször is megvásárolom őket, még akkor is, ha ugyanaz a borítójuk. Egyszerűen azért, mert annyira szeretem az adott albumot. Képzeljétek el, ha más színű lenne, vagy csak megváltoztatnák a borító színét! Akkor még ötször megvenném. Azt szerettük volna, hogy a rajongók jól szórakozzanak a képekkel és a színekkel, és kipróbáljunk valami egy kicsit mást. Ezért csináltuk így.
Anthony: TJ, aki 17 éves és Ausztráliából ír, azt üzeni: „Még mindig te vagy a hősöm!” Azt kérdezi: „Hogyan magyarázod, hogy ilyen sok embert tudsz inspirálni a világ minden táján?”
Michael: Egyszerűen azt csinálom, amit csinálok, és imádom. Szeretem a művészetet, mindenféle művészetet. Ha az embereket inspirálja, amit létrehozok, akkor csak remélni tudom és imádkozom azért, hogy jól végzem a feladatomat, amiért erre a Földre születtem. Szeretem a rajongóimat, szeretem a gyerekeket, a kisbabákat, és ők azok, akik inspirálnak: a gyermekek, a kisbabák és a rajongók. Nagyon szeretem őket.
Anthony: Michaela, egy 14 éves lány Pennsylvaniából ezt írja: „Michael, még csak 14 éves vagyok, de már 10 éves korom óta rajongód vagyok. Többet értél el, mint bármelyik másik művész valaha. Csak azt szeretném kérdezni, ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál az életedben, mi lenne az?”
Michael: Szeretnék néha úgy kimenni az emberek közé, hogy egyszerűen normális ember lehessek, anélkül, hogy felismernének. Szeretném egy kicsit megtapasztalni, milyen az átlagos emberek élete. Megfigyelni, hogyan intézik a dolgaikat, miről beszélgetnek egymással hétköznapi helyzetekben. Amint felismernek, hogy Michael Jackson vagyok, azonnal megváltozik a beszélgetés. Minden rólam kezd szólni, nem pedig arról a helyzetről vagy pillanatról, amelyben éppen vagyunk. Sokat tanulhatnék abból, ha ezt megtapasztalhatnám. Ezt csak akkor tudom megtenni, ha álruhát öltök, és rengeteg mindent magamra veszek. De még akkor is megbámulnak, és úgy már az sem ugyanolyan. Nagyon nehéz ezt megvalósítani. Mondd meg neki, hogy nagyon jó kérdést tett fel!
Anthony: Ez valóban nagyon érdekes kérdés, és a válasz is az. Greg Glasgow-ból, Skóciából azt szeretné tudni: „Mikor tervezed megjelentetni a What More Can I Give című jótékonysági dalt?”
Michael: Már a végső énekfelvételeket készítjük, és nagyon-nagyon hamarosan megjelenik. Most rakjuk össze az egészet, az utolsó simításokat végezzük. Ez egy nagyon fontos dal a világ számára. Szeretnénk szeretetet, törődést és együttérzést adni azoknak az embereknek, akik egyetlen pillanat alatt árvaházba kerültek, vagy néhány másodperc alatt elveszítették a szüleiket és a szeretteiket.
Anthony: Teljesen igaz. Milyen dolgokat vársz a legjobban? Milyen reményeid vannak az új évvel kapcsolatban? Lassan véget ér az év, hamarosan megjelenik az albumod, és sok tragédiával, válsággal kellett mindannyiunknak szembenéznünk. Mindenki próbálja megőrizni a lelki erejét. Amikor 2002-re gondolsz, milyen dolgok jutnak eszedbe?
Michael: Filmek. Imádom a filmeket. Több filmet szeretnék készíteni, és szeretném összekapcsolni a dalokat a filmekkel. Táncolni is szeretnék. És több békét szeretnék a világban. Mindig a békéért imádkozom. De ami a legfontosabb, azért imádkozom, hogy a gyermekek és a kisbabák biztonságban legyenek. Ez aggaszt a legjobban. Szeretném, ha jobban védenék őket, és több gyermekjog érvényesülne a világban. Szeretném, ha lenne egy nap, amely a gyermekekről szól, egy ünnep, amikor a gyerekek kapják a figyelmet és a szeretetet.
Anthony: Most Sergei Oroszországból azt kéri: „Michael, énekelj nekünk valamit hangszeres kíséret nélkül!”
Michael: (Nevet.) Tudod mit? Nagyon szívesen megtenném. De el sem hinnétek, az interjú kezdete óta folyamatosan folyik az orrom. Gégegyulladással ébredtem, és a minap megfáztam a gyerekektől. A gyermekeim betegek voltak, és én is elkaptam tőlük. Mondd meg neki, hogy nagyon szívesen megteszem, amikor koncerttel ellátogatok a városukba. Egyébként a Speechless hangszeres kíséret nélkül kezdődik az albumon. Ez az egyik kedvenc dalom.
Anthony: Tehát hangszeres kíséret nélkül kezdődik?
Michael: Kíséret nélkül kezdődik és úgy is fejeződik be.
Anthony: Karen azt írja, hogy már kislánykora óta sokat segítettél neki. Mindig is olyan ember voltál, aki másokra gondol, és törődik a világ gyermekeivel. Azt kérdezi: „Mit tehetnénk érted? Mindannyian szeretünk, de mivel adhatnánk neked még többet?” Úgy tűnik, igazán nagy rajongód.
Michael: Amikor ellátogatok egy városba, nagyon szeretnék gyermekfesztivált látni. Szeretném hallani a gyermekek kórusait, és azt, hogy különböző országokban a gyerekek eléneklik néhány kedvenc dalomat. Létre kellene hoznunk egy nemzetközi gyermeknapot, egy olyan ünnepet, amelyen a gyermekeket helyezzük a középpontba. Amikor a szülők elvihetik a gyermekeiket moziba, játékboltba vagy a parkba. Már önmagában ez is erősítené a családi kötelékeket. Mert a családi összetartozás meggyengült. Az emberek már nem étkeznek együtt a gyermekeikkel, nem beszélgetnek velük annyit, és nem gondoskodnak róluk úgy, ahogyan kellene. Szeretnék egy olyan ünnepet, amely a gyermekekről szól. Gyermeknapot, egy igazi ünnepnapot. Van anyák napja és apák napja, de nincs gyermeknap. Amikor pedig egy városba érkezem, nagyon szeretném, ha a gyerekek dalokat énekelnének nekem, vagy rendeznének egy felvonulást, esetleg valami hasonlót. Ennek nagyon örülnék.
Anthony: Michael, elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Nagy öröm volt veled beszélgetni. Emanuel 16 éves, az Egyesült Államokból ír. Ezt kérdezi: „Mr. Jackson, mit üzennél azoknak a rajongóidnak, akik arról álmodnak, hogy egyszer olyan sztárok legyenek, mint te?”
Michael: Bármi történjék is, a világon a legerősebb dolog az emberi elme és az ima, valamint az önmagunkba vetett hit, az önbizalom és a kitartás. Nem számít, hányszor kell megpróbálnod, próbáld újra és újra, amíg nem sikerül tökéletesen. Mindig higgy önmagadban! És bárki legyen is körülötted, aki negatív, vagy negatív energiát áraszt feléd, teljesen zárd ki az életedből. Mert azzá válsz, amiben hiszel.
Anthony: Azt szokták mondani, hogy az ember életének sikerét leginkább az mutatja meg, hogyan kezeli a sikert, a kudarcot és a kihívásokat. Úgy érzem, pontosan erről beszélsz.
Michael: Igen. És mindezek után van még valami, ami a legfontosabb, a legeslegfontosabb: maradj szerény! Őrizd meg azt a gyermeki alázatot, amely egy újszülött kisbabában is megvan. Még akkor is, ha hatalmad lesz, vagy a tehetséged révén nagy befolyásra teszel szert az emberekre – ahogyan Michelangelo a szobrászatával –, mindezek mögött maradj olyan szerény, mint egy gyermek, mint egy kisbaba. Légy kedves, adakozó és szeretetteljes! Ne hagyd, hogy a büszkeség eluralkodjon rajtad.
Anthony: Azt hiszem, még egy utolsó kérdést be tudunk szorítani. Invincible103 azt kérdezi: „Mindjárt itt a Halloween. Tervezel beöltözni, esetleg Halloween-partit rendezni?”
Michael: Nem. Arra gondoltam, hogy egyszerűen elmegyek édességet gyűjteni. Bekopogok néhány házba, és kérek egy kis cukorkát. Imádom a halloweeni édességgyűjtést. Ez az egyik kedvenc ünnepem. Szeretek valamilyen szörnynek vagy hasonlónak öltözni, és bekopogni az ajtókon. Senki sem tudja, hogy én vagyok az, így kapok édességet!
Anthony: Nos, emberek, ha Michael Jackson kopogtat az ajtótokon...
Michael: (Nevet.)
Anthony: Akkor érdemes lesz néhány finomságot készenlétben tartani számára! Michael, igazán nagyszerű élmény volt veled beszélgetni. Nagyon jól éreztük magunkat, és mindannyian sok sikert kívánunk az új lemezedhez. Már nagyon várjuk!
Michael: Nagyon szépen köszönöm, és Isten áldjon benneteket! Köszönöm!
Anthony: Nagyon szépen köszönjük!



