"A csörgés nem akart abbamaradni, ezért visszamentem a házba, és felvettem a telefont. A vonal túlsó végén örvénylő zaj hallatszott. A hangzavar ellenére nem tudtam nem felismerni Michael Jackson magas hangját.
1989-ben Michael Jackson még mindig a világ legnagyobb sztárja volt. A nyolcvanas évek az övé volt. A Thriller lángra lobbantotta a világot - több, mint 40 millió példányban kelt el -, a BAD pedig kasszasiker volt. 1975 óta ismertem Michaelt, amikor a testvéreivel együtt csatlakozott az Epic kiadóhoz, és láttam, ahogy a karrierje pályára állt. Talán még segítettem is. Mindenesetre közel álltunk egymáshoz. A Jó Apukájának hívott, mert a biológiai Rossz Apukája, akitől félt, fenyegető és zárkózott volt.
- Az apám soha nem ölelt meg. - mondta Michael egy délután, miközben körbevezetett Neverland nevű farmján.
- Akarsz egy ölelést, Michael? Itt egy ölelés.
Megöleltem, rendületlenül dicsértem és folyamatosan nyugtattam - igen, te vagy a legnagyobb. Komolyan gondoltam. Ki kételkedett a mesés tehetségében?
Michael vállalati támogatójaként betöltött szerepem azonban nem volt zökkenőmentes. 1987 végén megszerveztem a CBS Records eladását a Sony-nak, egy olyan üzletet, amely felduzzasztotta az egyébként is felfújt egómat és megszilárdította - legalábbis úgy gondoltam - a hatalmamat. Ennek a megszilárdításnak egy része a nagy pénzcsinálóinkkal, köztük elsősorban Michaellel való kapcsolatomon alapult. Biztosítottam a Sony-t - és Michaelt -, hogy az átmenet mindenkinek nagyobb profitot fog hozni. Ez azt jelentette, hogy a kulcsszereplők - a tokiói nagyfőnökök és az amerikai művészek - jobban függtek tőlem. Manővereim révén az akció középpontjába kerültem: nélkülözhetetlen uralkodóvá váltam, a Lemezek Királyává, aki a Pop Királyát megnyugtatta.
Egyszerre élveztem és nehezményeztem ezt a szerepet. Szerettem az a fickó lenni, aki a parancsokat osztogatja, de az ilyen napokon, amikor Jackie O és a légkalapácsok jártak a fejemben, az utolsó dolog amit akartam, az Michael nyafogása volt. Michael szeret nyavalyogni.
- Walter, - mondta - egy helikopteren vagyok, Long Island felett repülök.
- A majommal vagy?
- Bubbles visszatért Kaliforniába. Ez fontos, Walter. David Geffen most hívott. Ő készíti a filmzenét Tom Cruise új filmjéhez, a Mint a villámhoz. Az egyik dalomat akarja felhasználni. És én nem akarom, hogy ezt tegye. De igent mondtam neki.
- Miért mondtál igent, amikor nemet akartál mondani?
- Hát, ismered, Geffent...
- Túl jól. Egyszer megkértem a kezét.
- Mit csináltál?
- Csak vicceltem, Michael, csak vicceltem.
- Mindegy, én nem tudtam nemet mondani neki, de szeretném, ha te megtennéd. Nem akarom, hogy a zeném szerepeljen abban a filmben. A zeném túlságosan szétforgácsolódik.
- Rendben, Michael, akkor nemet mondok neki.
- De nem akarom, hogy tudja, hogy én mondom a nemet. Nem akarom, hogy haragudjon rám. Én igent mondok. Te mondasz nemet.
- Akkor rám legyen dühös?
- Te szereted, ha az emberek dühösek rád.
Michael nem tévedett sokat. Különben is, a Pop királyának akkor is igaza volt, amikor tévedett. Ebben az esetben Geffen a hátam mögött dolgozott, hogy Michael-höz eljusson. Geffen, aki egykor barátom volt, hamarosan pedig ellenségemmé vált, minden ébren töltött óráját azzal töltötte, hogy híres művészek sorsát manipulálja. Baszd meg Geffen. Örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy felgyújtsam a k*rva s*ggét.
- Még valami, Michael? - kérdeztem lüktető fejjel.
- Mikor jössz vissza Neverlandre?
- Amikor megszabadulsz az állatkerttől. A páváid utálnak engem. Féltékenyek.
Hirtelen a helikopter hangosabb lett, és Michael hangja elhalkult. A szerzői jogokról kezdett beszélni - meg akarta venni Berry Gordy-tól a Jobete Musicot -, de a mondatai szakadoztak. Jól van. Nem akartam egy elhúzódó beszélgetést Michael kiadói birodalmáról. Még egy italt akartam. De mielőtt a vodkához jutottam volna, Michael újra a vonalban volt. Belendült és arról szónokolt, hogy ő nemcsak a világ legnagyobb előadója, hanem a legnagyobb mogulja is. Nem mintha ezt nem szépen mondta volna - Michael kedves fickó -, de Michaellel csak az üzlet a lényeg. És a nagyság. Minden új vállalkozásnak nagyobbnak kell lennie, mint Disneyland.
Nos, mi a baj ezzel? Nem ez minden kiadó-vezérigazgató álma - egy művész, aki az eladások megszállottja? Igen, mindaddig, amíg az ő rögeszméi nem árnyékolják be a sajátjaimat.
- Michael, - mondtam - miért nem veszel meg egy olyan szép kis kelet-európai országot? Miért nem keresel Bubbles-nak egy feleséget? Miért nem beszélünk egy kicsit később?
- Beszélsz Geffennel?
- Beszélek Geffennel.
- És te majd megoldod a dal-problémát...
- Azon nyomban.
Viszlát, Michael; helló, tej. A tej volt a kódszavam a kokainra."
Fordította: cskata / Walter Yetnikoff: Howling At The Moon)
